Rekkenő hőség volt, így délután úgy döntöttünk, hogy felmegyünk az erdőbe a patakhoz. Patak persze van lentebb is, de ott fent az erdőben, tisztább, kevesen vannak.

Végre egyszer!! nem volt senki rajtunk kívül mikor odaértünk a parkolóba. Haha hittük! De kicsit feljebb volt egy másik autó, akik fotózkodtak lent a vízben. A gyerekek izgatottan rohantak hozzám, hogy anya! egy néni fekete nagy szoknyában a vízben van, s fotózzák. :) Azt hittük valami boszorkány. 

Mindenki boldog volt! Dengi mert jött a kis barátja, Kincső, mert jött a kis barátnője.:) 

Így kerestük meg azt a helyet, ahol fürdeni is lehet akár, mert majdnem egy méter vagy még több mély a víz. 

Bátor, a vizslakutyusunk is örömmel  vetette bele magát a hűsítő patakba.

Majd! Felfedeztük, hogy feljebb, ha megyünk, még izgalmasabb részhez érünk. Így visszamentem a cuccokért. S indultunk tovább. Míg megint elértünk egy olyan helyet a patakon, ahol ismét összegyűlt a víz, s lehetett fürdőzni.

Aztán a fiúk kitalálták, hogy menjünk még azon is tovább. Tény, hogy nagyon hívogató volt! 

Igen, ám, de vagy nagyon visszamentünk  volna, fel a műútra, s később újra le a patakhoz, vagy! felmászunk a meredeken, igen csúszós talajon, s ott átvágunk. Úgy, hogy közben még véletlenül se essünk be az alattunk kb 2 méterrel lejjebb lévő patakba. Én is majdnem lecsúsztam:) De! Tele volt a kezem. Nem túrázni indultunk,így mindenki kis reklámszatyrokban hozta a cuccait:) nos! 2 reklámszatyor volt nálam, egy ajándéktasak dugig pakolva, s egy pokrócba csavart cucchalmaz. Amiket inkább átdobáltam, kivéve az ajitasakot! (mert abban volt a telefon:) s a kocsikulcs is) a túloldalra, mert kapaszkodni már nem tudtam. :) 

Átsegítettem a fiúkat.:) Majd a lányok következtek! Igen ám, de féltek! S bevallom nagyon rázós terep volt. Lentről nem tűnt annak egyáltalán. S a mindennapi teendők sokaságában nem is tűnt volna fel, de ott élesben! Hát az komoly megpróbáltatás volt. Azt azért nem mondom, hogy életveszélyes, de izgalmas az tuti. Így a lányokat inkább visszavezettem a patakba, én előretapogatóztam, hogy hol lehetne átkelni. Közben a vizipacskerem ugye levettem, s szintén eldobtam, így megkértem a fiúkat, hogy dobják utánam. Az egyik átért, a másik a patak mély vízében landolt, s szépen néztük, ahogy elsüllyedt.:) Ez nagyon mókás volt. Óvatosan bementem érte....megtaláltam!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Így már két pacskerral a lábamon kitapogattam, a mélységet, s átvittem először az egyik lányt, majd a másikat:) nagyon izgalmas volt.:)

Még mentünk kicsit felfele, de aztán már végképp nem lehetett továbbmenni, mert kidőlt egy óriási fa, rá a régi hídra..úgyhogy itt már visszafele vettük az irányt.

Azt hiszem mindenki nagyon jól érezte magát. 

Megyünk még!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Megosztás a facebookon